A mai bejegyzésben egy nem megszokott könyvet szeretnék bemutatni és ajánlani Nektek, melyet amíg ki nem olvastam az egészet nem tudtam letenni. Ha kellőképpen felcsigáztalak Titeket, akkor olvassatok tovább.
Nem is olyan régen érkezett meg hozzám a Bakker, anya lettem! című könyv, Leitner Olga tollából vagy klaviatúrájából. Mikor kibontottam a csomagot, rögtön megtetszett az illusztráció a könyv borítóján (egy hajáttépő "anyuka"). Már akkor gondoltam, hogy nem egy szimpla babaápolással kapcsolatos olvasmány következik. Hát nem....
Olga, az írónő ugyanolyan ember, nő és azon belül anya, mint Te vagy ...vagy a szomszéd asszony vagy a barátnőd. Könyvében is nemes egyszerűséggel számol be a terhességéről, a szülésről és egyéb neveléssel és babaápolással kapcsolatos élményeiről. Nem ferdít el semmit, nem szépíti a dolgokat és legfőképpen nem akar hazudni semmiben. Ugyanis egy gyermek érkezése a családban rengeteg pozitív élménnyel jár, az anyává válás semmihez sem hasonlítható dolog, amit minden nőnek át kell élnie az életben. Azonban mint mindig mindennek, ennek is van árnyoldala, és erről persze soha senki nem beszél. Olga őszintén ír minden olyan problémáról amivel terhessége során illetve után találkozott, olyanokról amikről senki nem "mer" beszélni, ilyen például a "Hova lettek a barátnők" című fejezet, melyben arról van szó, hogy a terhesség során is igaz az a mondás, hogy "ha bajban vagy ki derül ki az igazi barát". Nos itt szó sincs bajról, csupán arról, hogy azok a barátok, barátnők akikekkel még pár hónappal ezelőtt együtt szűrcsölted a főváros legnívósabb pubjában a Mojitot, lehet, hogy terhességed idején feléd sem fog nézni.
Szintén megosztó téma a szoptatás, mely köré már egész lélektan épült fel, erről is érdekességeket olvashattok a Megosztó szoptatás című fejezetben.
Talán az egyik legszórakoztatóbb fejezet az Anyatípusok című rész, melyben mindenki magára vagy a játszótéren lévő anyukák egy-egy prototípusára ismerhet. Humor, korrajz és irónia járja át ezt a fejezetet, egy-egy részletező leírásnál azt vettem észre, hogy hangosan felnevetek.
Persze számtalan praktikát és tanácsot is olvashattok a könyvben etetéssel és babaápolással kapcsolatosan. Illetve beleláthattok hogyan gondolkozik egy anya, milyen lelki és érzelmi kálváriákat él át a gyereknevelés során. Sokszor tabunak titulált témákat boncolgat, de úgy gondolom, hogy végre valaki ezekről is mer beszélni. (Ilyen például a szexualitás terhesség alatt vagy az egymással versengő szuper anyukák).
Az egyik kedvenc részemet idézném végszóként, amely egy anya-apa páros első látogatását írja le egy bababoltba:
"Eljött a nap, és betértünk egy áruházba. Úgy éreztem magam, mint egy labirintusban. Vagy mint egy elvarázsolt kastélyban. Nincs kiút. Sosem jutok ki. Nem tudom, hogyan kerültem ide, és hogyan fogok kijutni innen. Az eladóhölgy iszonyúan kedves volt, szerencsére, mert látta, hogy jegyzettömbbel a kezemben húzom magam után a férjem, és gondolta, mielőtt válás lesz belőle, inkább odajön és segít."
"Nézelődtünk, nézelődtünk, mondtam, hogy kellene...hm, mennyi is? 40 db textilpelenka. Miközben ezt kimondtam, arra gondoltam, hogy mi a frásznak egyáltalán textilpelenka, amikor már eldobhatót használnak. Az eladóhölgy kedvesen elmagyarázta, hogy a textilpelenka a feje alá kell a kicsinek, meg büfiztetéshez. Jaaa...Valóban (újabb égés)."
Folytathatnám a humorosnál humorosabb részek idézését, de helyette inkább azt javasolom, hogy olvassátok el, megéri. Főleg akkor, ha mindenféle pátoszi magasságoktól mentes, teljesen realista olvasmányra vágytok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése